Nálunk járt a fogorvos!

Márciusi Baba-mama klubunkon vendég volt dr. Gerber Mónika fogorvos és fogszabályozó szakorvos. A gyerekkorban felmerülő problémákról és szülői aggodalmakról tartott előadást. Mindenki feltehette aktuális kérdéseit. Rövid összefoglalónkban olvashatsz arról, hogy milyen tanácsokkal látott el minket!

Csecsemőkori fogzás

Csecsemőkori fogzásról nem tudott többet mondani, mint amit mi, anyák is tapasztalunk. A Dentinox gél enyhíthet a panaszokon, de univerzális megoldást még az orvostudomány sem ismer. Bár ha már fogzás, akkor ha kibújt az első fogacska, célszerű azt is tisztogatni. Ilyenkor is érdemes már a gyermekeket a kezdő fogkefével megismertetni, illetve fürdéskor gézzel kitörölgetni a száját. Senki ne feledje azt a tényt sem, hogy fogmosás után ha szopizik a gyermek, biz abban is van cukor, így etetések után sem árt kitörölni a kicsi száját. Persze ez nem azt jelenti, hogy a két évesen szopizó gyermeknek biztosan fogszuvasodása lesz emiatt.

Mikor menjünk először fogorvoshoz

Érdemes a gyerekeket már jó korán elvinni a fogorvoshoz, hogy ismerkedjenek a környezettel, és ne csak akkor találkozzanak a fogorvossal amikor baj van, mert akkor biztos félelmet keltünk bennük. Ilyenkor beülhet a székbe, amivel jókat lehet liftezni, és megmutatják nekik a kis tükröt, amivel ők is megnézhetik fogacskájukat. Ilyenkor is van lehetőség a helyes fogmosási technika meglesésére.

Nagy kérdés volt a cumi kontra ujjszopás és a leszoktatás

Mégis vajon melyik lehet a jobb? Mindkettőnek megvan a maga előnye és a hátránya. Nem baj ha a gyermeknek van egy nyugtató dolga, csak a mennyiség az, ami számít. A cumival és az ujjszopással is el lehet azt érni, hogy az első fogak kifelé kezdjenek dőlni. Manapság már olyan technikai eszközök állnak rendelkezésre, hogy nem biztos mindjárt, hogy csemeténknek fogszabályzót kell majd viselnie. Egy cumihoz hasonló szerkezettel ezeket az előre dőlő fogacskákat is vissza lehet állítani. A cumit el lehet venni a gyermektől, de a keze ott marad. De mivel a játék az elsődleges feladata a kicsinek, így biztos, hogy csak akkor veszi be a szájába, ha fáradt vagy valami frusztráció éri.

Etetés/ csokoládé, cukorka

A száj ph értéke evésnél csökken és savas kémhatású lesz. Evés után fél órával áll vissza a száj eredeti ph-ja. Így ha csemeténk egész nap eszik és nassol, akkor bizony a fogacskái folyamatosan savas kémhatásnak van kitéve, így nagyobb esély van a fogszuvasodásra. Ezért ne etessük egész nap gyermekünket, alakítsuk ki étkezési szokásainkat is. Csokit és cukorkát is inkább ebéd után adjunk nekik, akár jutalomként, hogy milyen szépen megette az ebédet. A csokoládé jobb mint a cukor, mert tartalmaz kakaóvajat, ami kis mértékben megköti a cukrot így nem roncsolja annyira a fogakat.

Etetéskor, ha lehet, mi, anyukák viszont ne nyaljuk le a kanalat. Ez azért is fontos, mert a  felnőttek száj ph-ja más mint a gyerekeké, illetve ha van egy rossz fogunk annak a bacijait is átjuttatjuk gyermekünk szájába.

Fogváltás

Amikor már minden foga kint van a gyermeküknek, előfordulhat, hogy a fogváltáskor a szép gyöngyfogsor helyett nagy lapát fogak nőnek és bizony nem fér el a szájban. Ilyenkor érdemes mihamarabb felkeresni fogorvosunkat és a lehetőségeket megbeszélni vele. A gyerekek fogváltásakor arra is figyelnünk kell, hogy előfordulhat, nem esik ki  a tejfoga, de a csontfog mögötte vagy másutt kibújik, ilyenkor is meg kell mutatni orvosnak, hogy ki kel e húzni a tejfogat vagy sem. A rágófogak közül, amelyik utoljára bújik ki a tejfogak növekedésekor, szaknyelven ez az 5., nem esik ki a tejfogakkal, hanem az már csontfog. Ez a fog szokott első körben szuvasodni, mert ez már hátul van és ha nem helyesen mossa a gyermek a fogát akkor könnyen kilyukad. Gyerekkorban is előfordul bizony a fogkő, ami fekete szürkés árnyalatot von a fogra. Ezt is érdemes leszedetni, hogy ne okozzon fogszuvasodást.

Helyes fogmosási technika és optimális fogkefe, fogkrém kiválasztása

A hátsó fogakat lent is, fent is előre-hátra való mozgatással mossuk, majd oldalt kívül és belül is körkörös mozdulatokkal, a metszőfogaknál meg bentről kifelé mossuk. Fontos lenne hogy a gyerekek hagyják a szülőknek is hogy átmossák fogaikat ha már végeztek, hogy olyan szép sima legyen a fogacska mint a tükör. Ellenőrizhetjük is akár havonta, hogy van e lepedék a gyermekünk fogán. Erre a célra vehető ilyen tabletta a gyógyszertárakban, olykor drogériákban, de magunk is megtehetjük, hogy egy kicsi ételfestéket teszünk fültisztító pálcikára és azt végighúzzuk a gyermekünk fogacskáján. Ahol lepedék van, ott megszíneződik és fogmosással eltávolíthatjuk.

Fogkefénél olyat érdemes választani amelyiknek keskeny az eleje, így a hátsó fogak is jobban elérhetőek. 5 éves kortól ajánlatos az elektromos fogkefe gyerekeknek, de feltétel, hogy addig tanulja meg a helyes fogmosási technikát. Azért, hogy a kisgyerekek élvezzék a fogmosást, érdemes hagyni, hogy ők választhassanak fogkefét, persze bizonyos határokon belül. Kicsiknek lehet olyan fogkefét is venni, amelyik zenél vagy csörög, ha mossa vele a fogát, így könnyebb megtanítani a helyes fogmosási technikát, élvezettel fogja sikálni a fogát.

A mai gyermekfogkrémek kis mértékben tartalmaznak fluoridot, így ha a korosztályának megfelelő fogkrémet választunk és nem adunk többet egy borsónyinál a gyereknek, nem lesz tőle semmi baja. Főként, hogy a szervezetnek kis mértékben szüksége is van a fluoridra. (Én személy szerint már kis korban az enyhe mentolos fogkrémet választottam, hogy az édes ízesített fogkrémeket ne egyék meg hanem inkább köpjék ki.) A gyerekeket az öblögetésre is meg kell tanítani, mert elengedhetetlen része a helyes fogmosásnak, hogy ami lerakódást lesikáltunk, azt ki is tudjuk mosni. Az öblögetést levegővel tudjuk a gyermekkel gyakoroltatni: felfújjuk az egyik arcfelünket, mint egy mókus és ide-oda toljuk egyik oldalról a másikra a levegőt, majd ezt vízzel is gyakoroltatjuk.

Kedves fogorvosunknak ezúton is köszönjük, hogy színvonalas előadásával gazdagította a találkozónkat, sokat tanulhattunk tőle.

Ha bárkinek felmerült még bármilyen kérdése, csak írja meg és továbbítjuk neki.

Kedves klubos Társam!

Emlékszel még, hogy írtam az étkezéssel kapcsolatos gondolataim közt Jamie Oliverről? Tudtad, hogy most már nem csak az Egyesült Királyságban, hanem az Egyesült Államokban is igyekszik a gyerekek étkezési szokásait megváltoztatni? Nem régen láttam egy részt új sorozatából, ami Huntingtonban, Nyugat-Virginiában játszódik. Komolyan, azoknak a gyerekeknek még kést és villát sem adnak a kezébe étkezéskor!!! És még a zöldségféléket sem ismerik fel, mert soha nem látják, nem tanultak róla...
De Jamie Oliver most sokkal nagyobbat dobott. A TED díj bizottsága neki ítélte 2011-ben a 100000 dollárt és a lehetőséget, hogy befolyásos emberek előtt, a díjátadón beszéljen céljáról, amivel meg akarja változtatni a világot.
Ma délelőtt láttam azt a kb. 20 perces filmet, amiben az emberekhez beszélt és elmondta tapasztalatait, céljait, tevékenységét. Nagyon sok megszívlelendőt mondott, amit érdemes nekünk is átgondolni, bár mi nem Amerikában élünk, és talán többet főzünk, mint amennyi gyorskaját fogyasztunk (és a mi menzánk sem olyan, mint az amerikai, de az iskolai büfékről ez már nem mondható el...). Például arról, hogyan tudunk mi, szülők azért tenni, hogy gyerekeinket helyes étkezési szokásokra neveljük.
Én is tudom, a teljesen "egészséges" vagy ma annak tartott, és a különböző diétás étkezésekhez pénzre van szükség. De nem arról van szó, hogy ne lennének nekünk is alternatíváink egészségesebb étkezéshez, költségkímélő módon. Van lehetőségünk még Budapesten is piacra járni, ahol azért friss áruhoz juthatunk, helyi termelőktől, és ha magunk főzünk, látjuk, mit teszünk bele az ételekbe. A kiegyensúlyozottságot, a változatosságot mi magunk is, kevés pénzből is meg tudjuk oldani. Ha gyermekeinkkel megismertetünk sokféle ízt, sokféle ételt - zöldségeket és gyümölcsöket is - előbb-utóbb meg fogja kóstolni, mert amit nem ismer, ahhoz nem szívesen nyúl.
Tudom, nem fenékig tejfel azért a piaci áru sem, és nem lehet teljesen szín húst fogyasztani állandóan. Tisztában vagyok azzal is, hogy csomó külföldről jövő áru rosszabb minőségű, bár a márka ugyanaz, mint amit nyugatabbra lehet kapni. De a lényeget nem itt érzem.
Nem azért teszem fel ezt a videót, mert népszerűsíteni szeretném Jamie Olivert, sem azért, hogy bárkit is arra hívjak, hogy legyen az egészséges étkezés élharcosa. Csak azért mutatom meg, hogy mindannyian elgondolkodjunk azon a pár szón, amit Jamie mond ki: mennyire fontos, hogy gyerekeinknek legalább 10 receptet megtanítsunk. Amerikában azért olyan nagy arányú a gyorséttermi kínálat fogyasztása, mert az újabb generációk közül sokan meg sem tanultak főzni, de nem is tanították meg őket. Ha mi megtanítjuk őket 10 egyszerű, friss és gyorsan elkészíthető ételre, már "fegyvert" adunk a kezükbe arra, hogy ne a könnyebbik utat válasszák. Ha majd elköltöznek, vagy ha családjuk lesz, vagy csak nincs otthon senki és magukról kell gondoskodniuk, lesz a kezükben tudás ahhoz, hogy ételt készítsenek maguknak és szeretteiknek. És akkor kevésbé valószínű, hogy pizzára, hamburgerre, chipsre, műlevesre vagy más egészségtelen kajára költik a pénzt. (Ha mégis szeretik ezeket, miért ne lehetne megtanítani nekik, hogyan készítsék el házilag, friss alapanyagokból? Hiszen mind a pizza, a hamburger vagy egy kínai leves, még a chips is elkészíthető kis munkával házilag, a hot dog meg még annál is kevesebb ráfordításból - csak a virsli legyen jó minőségű... Egyetlen egy olyan gyors kaja van, szerintem, ami azért nem tartozik az egészségtelen kategóriába, ha jó fajtát veszünk: a gyros.)

Most átadom a szót Jamie-nek:



És ti mit gondoltok erről?

Kínáló - Étvágyserkentő, válogatósság csökkentő

Étvágyserkentő, válogatósság csökkentő
hatású az, ha a gyereket bevonjuk az étel elkészítésébe. Bebizonyított tény, hogy ha részt vesz egy fogás elkészítésében, akkor szívesebben is kóstolja meg azt. Egyszerűen az alkotás élménye miatt is.
Jamie Oliver azzal lopta be magát újra a szívembe, amikor egy időben elharapózott sztárszakácsságát arra használta fel, hogy forradalmasítsa az angol menzákat. A legellenállóbb hamburger- és pizzaevőket (az újra legkevésbé nyitott gyerekeket) külön gyűjtötte a konyhába, és együtt készítettek valami finomat. A gyerekek azt, aminek elkészítésében részt vettek, szívesen megkóstolták és meg is ették... Úgyhogy ha neki bevált, nekünk is érdemes kipróbálni!

Persze ehhez az is kell, hogy mi magunk is eltűrjük csemetéink lassabb tempóját, a szöszmötölését és ügyetlenkedését is akár. De nagyon is megéri beengedni őt a konyhába. A konyhában ugyanis sok hasznos ismeretet tanul már egész kicsinek is. Arról nem is beszélve mennyit ügyesedik a keze a keverésben, gyúrásban, hengergetésben és gömbölygetésben, nyújtásban és öntésben. Később a matematikát is könnyebb lesz tanulnia a mértékegységek és mennyiségek tekintetében, ha van köze a konyhához, ahol életszerűen elé tárul a feladat.
A másik ok, ami miatt érdemes beengedni őket a konyha világába, az az, hogy az ételekhez fűződő viszonyuk is megváltozhat előnyükre, ha engedjük, hogy megismerje azokat. Szagoltassuk meg vele a fűszereket, és amit lehet, kóstoltassunk meg vele, mert így tapasztalatot, élményt szerez, ami az étkezéshez fűződő kapcsolatát javítja. Már nem emlékszem pontosan, talán egy magazinban olvastam arról, hogy a franciák a gyerekeiket pont így szoktatják a különféle ételekhez és így alakul ki az a szinte szenvedélyesnek mondható gurmandság, ami a franciákat általában jellemzi - a jó ételek szeretete, és a jó ízlés.

Az egyik kedvenc filmem a Bella Martha (Mostly Martha), amiből Catherine Zeta-Jones és Aaron Eckhart főszereplésével készítettek remake-et Ízlések és pofonok címen. Bár én az eredetit egy fokkal jobb szeretem, mert Martina Gedeck mellett a tehetséges olasz színész, Sergio Castellito játszik (igen, ő az, aki Pio atyát is alakítja a Sugárzó Életek sorozat filmjében, vagy a főgonoszt a Narnya - Caspian herceg filmben...). A történet dióhéjban: Martha kiváló séf, de az életben nem túl sikeres, mert nincs receptje hozzá, hogyan csinálja. A főnöke csak akkor engedi dolgozni, ha terápiára jár egy pszichológushoz (ahol sem magáról, hanem ételekről beszél... :D ). Aztán feje tetejére áll az élete: meghal húga és kislányát, Linát Marthára hagyja. Lina gyászában nem eszik semmit. Míg a gyász alatt távol van, addig főnöke felvesz a konyhába egy olasz séfet, Mariot, aki pedig nem csak Martha jól szabályozott konyhájába visz életet és felfordulást, hanem később Martha és unokahúga életébe is...
Amiért mindezt leírom, az egy jelenet, ami mindkét filmben benne van és azon kívül, hogy megható, nagyon tanulságos is. Martha beviszi magával Linát a munkahelyére. És ott kolléganőjének panaszkodik arra, hogy a gyerek nem eszik semmit. Meghallja ezt Mario is, és el is tűnik, majd kisvártatva visszatér egy csokor bazsalikommal. Annál a félreeső pultnál, ahol a kislány ül, nekilát ahhoz, hogy egy kis paradicsomos tésztát készítsen, s kezdi azzal, hogy Linával megszagoltatja a friss bazsalikom leveleket (igen, nagyszerű étvágykeltő ennek a fűszernövénynek az aromája). Utána, megszórja az összevágott fűszernövénnyel a spagettit, amit látszólag magának készített, leül Lina mellé a pultra és elkezd jóízűen enni. Amikor bejön egy rendelés, a tálat a kislány kezébe nyomja, mondván, hagyjon neki is, és megy dolgozni. Lina, aki egész eddig figyelte őt a szeme sarkából, nem telik bele pár perc és már meg is kóstolja az ételt, majd folytatja, jóízűen... (A jelenet második felét itt tudjátok megnézni.)
Itt a dolgoknak nem csak az a lényege, hogy megszagolta a bazsalikomot, hanem az is, hogy a férfi magára hagyta Linát. Nem volt a figyelem középpontjában, és lopva, titokban szívesebben kezdett enni, mint amikor nyilvános elvárások voltak felé.

Persze lesznek mindig olyan gyerekek, akik kivételek, és bármit próbál ki az ember, akkor sem esznek. Ilyen egyik csoporttársunk az oviban. Ha van kedve hozzá eszik, ha nincs, semmivel nem lehet rávenni. Hiába főz együtt a papával, hiába bármilyen taktika... Ez van. De azért eszik néha...

Kínáló - Tálalás

Horror vacui a tányéron
Észrevettétek már, hogy a gyerekeken inkább páni félelem, mintsem izgalom lesz úrrá, ha egy teljesen telepakolt tányért teszünk elé? Ránéz és azt gondolja: te jó ég, ezt mind meg kell ennem?! És épphogy csipeget ezt-azt belőle. Amíg nekünk megnyugtató telepakolni a kistányért, addig nekik egyáltalán nem az. Néha azt is nehéz megállapítani, mennyi egy gyerek rendes adagja, mennyit kellene ennie.
Nekem sokat segített, hogy édesanyám dadusként dolgozik egy óvodában és ő elmondta, hogy kb. egy fél karéj kenyért a rendes adagja egy ovis kisgyereknek. És azt is még félbe szokták vágni és úgy kínálják. Az oviból sok jó ötletet lehet gyűjteni. Főleg, ha ti is megfigyeltétek már azt, hogy mennyivel jobban eszik azóta, amióta óvodás.
Persze egy kisebb gyereknél ez a rendes adag sok mindentől függ. És nagyban gyerekfüggő. Mégis. Amikor egy kicsi még a szegélyét se látja a tányérnak, annyira sok minden van rajta (pedig csak egy kis kenyeret meg zöldséget raktunk rá...), akkor kedvetlenebbül nyúl hozzá.
Akkor mi erre a megoldás? "A kevesebb több" elvét követni. Inkább kelljen neki kétszer tenni, mint a maradékokat eszegetni utána. Indítsunk kevesebbel, pl. négy nyolcad paradicsom és egy negyed karéj kenyér...
De van egy másik megoldás is. Igaz, ez ránk nézve, akik mosogatunk, kissé megterhelőbb, de megéri az áldozatot. A kulcsszó: svédasztal. Nálunk tökéletesen beválik. A gyerek elé üres tányér kerül, a zöldségfélék és megkent szendvicsek külön tányérokon hevernek, és ki-ki annyit vesz, amennyi jól esik. Állítom, nagyságrendekkel merészebben vesznek mindenből.

Apró falatok
A svédasztal mellett nekem az aprózás szokott még kapóra jönni. Nem mindig van kedvem nekem se terülj-terülj asztalkámat varázsolni. De sokkal nagyobb arányú fogyasztást lehet biztosítani azzal, ha apró falatokban adjuk az ételt, pl. a kenyeret katonák formájában...
Van olyan gyümölcs, amit szintén érdemes így kínálni. Míg az alma néha jobban fogy egészben, ahogy a felnőttek is eszik, addig a barack centinyi kockákban fogy jobban, fogpiszkálóra vagy kis villára szúrva... Amúgy a játékos villázgatás vagy fogpiszkálózás a szendvicskatonáknál is beválik.
Svédasztalhoz is sokszor szoktam csinálni apró szendvicseket. No nem, nem aprítom fel a kenyereket katonákra, hanem inkább kiflit, vagy zsemlét karikázok és azt kenem meg. Gyerek barátabb nagyságú adagok kerülnek így a csemeték orra elé.
A sajt pedig olykor sokkal vonzóbb, ha lereszelve kerül a tányérra, mint szeletben...

Tálalási fortélyok
Nem rég láttam egy műsorban a Spektrumon (Tények a tányéron), mennyit jelent a felnőtteknek is az, milyen környezetben, milyen tálalással esznek meg ételeket, és bizony, a jobb és szebb tálalású étel jobban is ízlett nekik. A gyerekek pedig ezzel ugyanígy vannak! Kell a szép tányér, a szalvéta, a hangulatos díszítés legalább ünnepekkor. De elkél a tányéron is némi laza esztétika.
Ha érdekesen daraboljuk fel a zöldséget, máris újként tekint rá. És nagyon jó dolog mosolygó arcot eszegetni a tányérról. Minél sokszínűbb és színesebb egy-egy fogás, annál kívánatosabb. Pl. múltkor néhány szép zöld salátalevelet tettem a feldarabolt zöldségek alá. Ettől a zöldségek is színesebbnek tűntek. Nagyobbik lányom pedig, aki fejes salátát eddig csak babakorában evett, megkérte, hogy megkóstolhassa. Nem volt tőle ugyan elragadtatva, de mégis megdicsértem azért, mert kipróbált valami újat. Ragyogott az örömtől...
Pimpától is hallottam egy nagyon jó tálalós sztorit. Attól félve, hogy lánya nem eszi meg a spenótot, tojásból és más dolgokból arcot kanyarított rá. Azóta a spenót a nagy kedvenc... :D
Elő lehet venni a süti kiszúrókat is, és a sajtot vagy a szendvicset érdekesebbé tenni alakjukkal.
A lényeg az, hogy néha frissítsünk a megszokásokon. Nem várja tőlünk senki az állandó brillírozást...

A szomszéd sárgarépája mindig sárgább...
Ha mi eszünk valamit, sokszor kinézik a falatot a szánkból az apróságok. Használjuk ki ezt is!
Családi TV nézés közben lehet a családi rágcsa némi szépen felaprított zöldség, gyümölcs, amiből mindannyian vehetünk és veszünk is. Tapasztalatom szerint egy-két szelettel több alma vagy narancs fogy, ha  meg van szórva egy kis marék dióval vagy más olajos maggal...
Rachel Allen műsorában (TV Paprika) pedig kiváló zöldséges rágcsa tippet láttam: gumós zöldségeket (cékla, zeller meg talán édesburgonya volt...) vékony szeletekre reszelt, és kiterítette őket egy tepsin, minimális olíva olajjal megspriccelve. Addig sütötte őket, míg finom ropogós chips nem lett belőlük... Szerintem jó alternatíva a zacskós-ízfokozós chipsek helyett...
Néha szoktam csinálni olyat, hogy olyasmit, amit a gyerekek nehezebben esznek meg, én rakok a tányéromra. És néha be is válik. Csak azért, mert ők nem kaptak, úgy gondolják, nekik is jár... Így jártam a salátaleveles szendviccsel is. Kisebbik lányom a saját sima szendvicsére követelte a salátát... ;-)

Kínáló - Bevezető

Örömmel hirdetjük, hogy idén is folytatódik új témasorozatunk a baba-mama klubbon, Jo Frost könyvéből (Szuperdada 2. - Amit minden szülő tudni szeretne). Amióta Jo könyvének fejezeteiből minden alkalommal felkészül valaki, sok ötletet kapunk saját nevelési elveink mellé, eszközöket a problémáink megoldására. Érezhetjük mindnyájan, Jo nem a levegőbe beszél (és cselekszik a TV-ben), hanem valóban jó irányt képes mutatni.

Hadd gondoljam tovább veletek egyik első témáját, az evést.
Nálunk is úgy alakult, hogy egy ideig elnéztük, hogy bizonyos ételféleségekből a gyerekek szívesebben evett, míg másokat hanyagolt, és boldogok voltunk, ha evett egyáltalán, főleg a kétéves kori általános étvágytalanság idején. Ám megfontoltam, amit Jo írt arról, hogy bizony újra és újra kínálgassam őket. És ennek más logikus alapja is van, amit mindnyájan ismerünk: a gyerek ízlése napról napra változik 2-3 éves korában. Amit előző nap megevett, arra másnap rá se tud nézni. Ami előző nap még nem volt finom, másnap lehet, más osztályzatot kap.

Mifelénk általában a zöldségfélék vannak általános hátrányban a fehérjeforrásokkal és a szénhidráttartalmúak közül egy jó párral szemben (értsétek: tészta minden mennyiségben, de a kenyérfélék kevésbé, a tömény cukrosak sem nagyon jellemzőek), a gyümölcsök még épp tartják magukat, és szerencsére az édességek nem túlzottan kerültek előtérbe. Plusz ehhez hozzá tartozik, hogy nálunk óvodás kortól a fél tányér, kétévesen pedig a két falat a minimum étkezési követelmény - teszem ezt azért, mert mindkét gyerek küzd az evéssel, főleg a nagyobbik, és nem akarom, hogy megutálják az evést. Persze nagyon jónak tartom másoknál az egész tányérnyit tessék megenni dolgot is - ha beválik. Hiszen a pazarlás elkerülését én is jónak tartom, és ez a szülőknek biztonságérzetet ad, a gyerek fix mennyiséget megevett az ételből - éhen már nem hal. :D Ti mit tartotok követendőnek?
Az én tapasztalatom azonban - nálunk - nem ezt erősíti meg. Sőt, én magam sem szeretem degeszre enni magam, megállok ott, ahol még kellemes a dolog. És ha ez két falat tányéron maradását jelenti, akkor is. Ha én ezt teszem, akkor a gyerekeimtől sem várhatom az ellenkezőjét, mert én ilyen példát adok, legalább férjem ellensúlyoz - ő megeszik mindent, amit a tányéron talál. :D
Szóval, mit lehet ezzel kezdeni? Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egyenek meg olyasmit is, amire elsőre ránézve nemet mondanak? Vagy növelni azon élelmiszerek fogyasztását amik hátrányban vannak? Esetleg mit lehet tenni, hogy több kedvük legyen enni?
Nos, én megírom most néhány bejegyzésben az én ötleteimet a saját családi helyzetünkre, és kérlek benneteket, ti is tegyetek így! Mert nagyon kíváncsiak vagyunk arra, ti hogy csináljátok! Hogyan veszitek rá a lurkókat az evésre? Vagy bizonyos ételek fogyasztására... Szerintem sok hasznos ötlettel gazdagodhatunk mindnyájan. (Hisz ez idáig is így volt.)