hatású az, ha a gyereket bevonjuk az étel elkészítésébe. Bebizonyított tény, hogy ha részt vesz egy fogás elkészítésében, akkor szívesebben is kóstolja meg azt. Egyszerűen az alkotás élménye miatt is.
Jamie Oliver azzal lopta be magát újra a szívembe, amikor egy időben elharapózott sztárszakácsságát arra használta fel, hogy forradalmasítsa az angol menzákat. A legellenállóbb hamburger- és pizzaevőket (az újra legkevésbé nyitott gyerekeket) külön gyűjtötte a konyhába, és együtt készítettek valami finomat. A gyerekek azt, aminek elkészítésében részt vettek, szívesen megkóstolták és meg is ették... Úgyhogy ha neki bevált, nekünk is érdemes kipróbálni!
Persze ehhez az is kell, hogy mi magunk is eltűrjük csemetéink lassabb tempóját, a szöszmötölését és ügyetlenkedését is akár. De nagyon is megéri beengedni őt a konyhába. A konyhában ugyanis sok hasznos ismeretet tanul már egész kicsinek is. Arról nem is beszélve mennyit ügyesedik a keze a keverésben, gyúrásban, hengergetésben és gömbölygetésben, nyújtásban és öntésben. Később a matematikát is könnyebb lesz tanulnia a mértékegységek és mennyiségek tekintetében, ha van köze a konyhához, ahol életszerűen elé tárul a feladat.
A másik ok, ami miatt érdemes beengedni őket a konyha világába, az az, hogy az ételekhez fűződő viszonyuk is megváltozhat előnyükre, ha engedjük, hogy megismerje azokat. Szagoltassuk meg vele a fűszereket, és amit lehet, kóstoltassunk meg vele, mert így tapasztalatot, élményt szerez, ami az étkezéshez fűződő kapcsolatát javítja. Már nem emlékszem pontosan, talán egy magazinban olvastam arról, hogy a franciák a gyerekeiket pont így szoktatják a különféle ételekhez és így alakul ki az a szinte szenvedélyesnek mondható gurmandság, ami a franciákat általában jellemzi - a jó ételek szeretete, és a jó ízlés.
Az egyik kedvenc filmem a Bella Martha (Mostly Martha), amiből Catherine Zeta-Jones és Aaron Eckhart főszereplésével készítettek remake-et Ízlések és pofonok címen. Bár én az eredetit egy fokkal jobb szeretem, mert Martina Gedeck mellett a tehetséges olasz színész, Sergio Castellito játszik (igen, ő az, aki Pio atyát is alakítja a Sugárzó Életek sorozat filmjében, vagy a főgonoszt a Narnya - Caspian herceg filmben...). A történet dióhéjban: Martha kiváló séf, de az életben nem túl sikeres, mert nincs receptje hozzá, hogyan csinálja. A főnöke csak akkor engedi dolgozni, ha terápiára jár egy pszichológushoz (ahol sem magáról, hanem ételekről beszél... :D ). Aztán feje tetejére áll az élete: meghal húga és kislányát, Linát Marthára hagyja. Lina gyászában nem eszik semmit. Míg a gyász alatt távol van, addig főnöke felvesz a konyhába egy olasz séfet, Mariot, aki pedig nem csak Martha jól szabályozott konyhájába visz életet és felfordulást, hanem később Martha és unokahúga életébe is...
Amiért mindezt leírom, az egy jelenet, ami mindkét filmben benne van és azon kívül, hogy megható, nagyon tanulságos is. Martha beviszi magával Linát a munkahelyére. És ott kolléganőjének panaszkodik arra, hogy a gyerek nem eszik semmit. Meghallja ezt Mario is, és el is tűnik, majd kisvártatva visszatér egy csokor bazsalikommal. Annál a félreeső pultnál, ahol a kislány ül, nekilát ahhoz, hogy egy kis paradicsomos tésztát készítsen, s kezdi azzal, hogy Linával megszagoltatja a friss bazsalikom leveleket (igen, nagyszerű étvágykeltő ennek a fűszernövénynek az aromája). Utána, megszórja az összevágott fűszernövénnyel a spagettit, amit látszólag magának készített, leül Lina mellé a pultra és elkezd jóízűen enni. Amikor bejön egy rendelés, a tálat a kislány kezébe nyomja, mondván, hagyjon neki is, és megy dolgozni. Lina, aki egész eddig figyelte őt a szeme sarkából, nem telik bele pár perc és már meg is kóstolja az ételt, majd folytatja, jóízűen... (A jelenet második felét itt tudjátok megnézni.)Itt a dolgoknak nem csak az a lényege, hogy megszagolta a bazsalikomot, hanem az is, hogy a férfi magára hagyta Linát. Nem volt a figyelem középpontjában, és lopva, titokban szívesebben kezdett enni, mint amikor nyilvános elvárások voltak felé.
Persze lesznek mindig olyan gyerekek, akik kivételek, és bármit próbál ki az ember, akkor sem esznek. Ilyen egyik csoporttársunk az oviban. Ha van kedve hozzá eszik, ha nincs, semmivel nem lehet rávenni. Hiába főz együtt a papával, hiába bármilyen taktika... Ez van. De azért eszik néha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése