Gyerekszáj - nyereményjáték, első kör

Kedves klubos Társam!


Mint annak idején meghirdettük, közkinccsé tesszük itt a blogunkon a kedves Gyerekszáj történeteket, amiket eddig küldtetek. Nagyon aranyosak, mindegyik igazi kis gyöngyszem. :D
A dolog még nyitott, továbbra is várjuk a kacagtató megnyilvánulásokat kicsinyeinktől! Azoktól is, akik még nem ragadtak billentyűzetet, és azoktól is, akik már küldtek!
De a szavazást addig is elkezdjük. Az oldalsávban lévő szavazóíven jelöljétek be, hogy melyik történet nyerte el leginkább tetszéseteket! És ne szégyelljétek használni a megjegyzés hagyás lehetőségét sem alul, a blogbejegyzés alatt, ha a véleményeteket el szeretnétek mondani! Mindegyikünknek jól esik a bátorítás! A nyertes Gyerekszáj sztori beküldője pedig egy szuper gyermekneveléssel kapcsolatos könyvvel lesz gazdagabb!


Akkor most jöjjenek az aranyköpések:

Az első három gyöngyszem beküldője Hajni:

1. Szavak rejtélye:
Fiam nagyban kiabálja kint a konyhában, hogy apuka, apuka! Persze apja nem volt otthon, mire kiderült, hogy apuka, apuka = napocska, napocska, ami besütött a konyhakőre!


2. Nevelés:
Háromig számolok, és ha nem jössz ide, akkor kikapsz! 1, mire a  Gyerek persze nevetve rákiált, hogy 3!


3. A rend őrei:
Megyünk az utcán, és két rendőr közelít felénk! Fiam rájuk mutat és fennhangon közli: nínós, nínós!


Íme két történet Feritől:


4. Reggeli dilemma:
Vikike reggelivel küzd, (nehezen lehet néha asztalnál tartani) és bejön a szobába: Anya nem tudok úgy enni, ha kint van velem senki, csak úgy tudok enni, ha kint van velem valaki.


5. Tomi nyaralás alkalmával:
Ülünk a házikó kertjében, kolbászt sütögettünk, Tomi a műanyag asztalnál evett Henivel. Odaszállt egy darázs. Tomika figyelmeztetőleg felemelte a mutatóujját és mondta: na-na. Aztán meg, szintén a darázsnak: micsinátál. (nehéz leírni a pontos kiejtést, mivel ez az egyik első érthető szava) :)

Ágitól származnak a következők:

6. Játék közben:

1,5-2 éves korában Márti a nagymamájával játszik a padlón. A nagymama egyszer csak hátradől, lefekszik a
földre. A kislány:” Nagyi tönkjementél”?


7. Egy egyszerű kérés: (Az r és l helyett j-t mondva)

Sajtos meleg szendvics a vacsora. 3 éves Kislány: Én olyan sajtot kérek, ami nincs rátapasztva.


8. Nehéz a lakásvásárlás...

Kislány: Ezt a lakást ki vette meg?
Szülő: Mi anyával.
Kislány: De ez nehéz, mert ekkora nagy. (És mutatja a karjaival.)
És melyik boltba vettétek?
Ui: ugyanis, amit megveszünk, azt kosárba rakjuk.


9. Ovi:

Szülő: Csak a jó kislányokat veszik fel abba az óvodába.
Kislány: És mikor teszik le?


10. Megoldás:
Tolja a széket a konyhában a kövön. Csikorog. Kislány: Apa zsírozd be!


11. Hivatás:

7 hónapos testvér megtalál minden vezetéket és húzza…Nehéz eltántorítani.
Szülők viccesen beszélgetnek: Ebből villanyszerelő lesz.
Másnap a kislány a védőnőnek újságolja: Dávid vezetékszerelő lesz, mert mindig húzza a vezetékeket.


12. Kapor:
Szagold meg, milyen jó illata van a kapornak. Kislány: uborkaszaga van.


13. Jogos kérdés:
Márti: Miért nem puszit adnak a doktor nénik, mikor betegek kezdünk lenni?


14. Magyarázat:
Hosszú a lába, mert ilyen nagyra növesztette.


15. Kenyérrevaló:
Lekvárt kenne apa a kenyerére. Kislány: de én barnalekvárosat kérek. (Csokikrémet)


(A címeket Ferinél és Áginál én írtam hozzá, mivel megihletett Hajni. Jelezzétek, ha nem tetszik, és leveszem.)  


Ha levelezőlistán kaptad meg a bejegyzést, szavazni a blog oldalán, erre a linkre kattintva tudsz:
http://kertvarosibabamama.blogspot.hu/

Újabb gólyahír

Örömmel vetem monitorra, hogy 2012. május 11-én, - Isten csodálatos kegyelméből - miáltalunk választott védőszentje, Boldog Salkaházi Sára ünnepén megszületett legkisebb királykisasszonyunk, Rebeka Sára. 3600 grammos és 53 centi hosszú gyönyörűség. Már hazahoztuk, és éppen most szokunk bele a vele közös új életünkbe.
Mindenki jól van.

Gólyahír

Jó reggelt Világ!

57 cm-rel és3950 g-mal április 8-án Húsvétvasárnap 1.40 perckor megérkeztem!

Kraszna Zsombor Attila

Timi és Attila második gyermeke

Gólyahír

Március 14-én 0.45 perckor megszületett Bán Veronika Tekla

Czuczi Noémi és Bán Levente második gyermeke.

Isten éltesse!

Szeretettel köszönjük a komatálfőzést minden egyes áldozatos testvérünknek!

Kedves Klubos társak!

Az április 11-ei baba-mama klubra meghívtuk Gitidiszné Gyetván Krisztina szoptatási tanácsadót, védőnőt és dúlát Valkóczi Zsófi ajánlása alapján.
Ha van kérdésetek amit szívesen feltennétek neki, akkor írjátok meg, hogy fel tudjon rá készülni!

Gólyahír

Szeretettel tudatom Veletek, hogy február 28- án Orsi és Zsolt harmadik gyermekeként megszületett Domonkos Emese 3360 g- mal és 54 cm- rel! Isten éltesse őket!

Tisztulás ideje

Kedves Klubos társam!

A téli betegségekkel való küzdelem után várakozással telve gondolok a legközelebbi találkozónkra, amely bizonyára mindannyiunknak jól fog esni. Nagy örömmel gondolok arra, hogy ez a találkozónk éppen hamvazószerdára esik, amely keresztény nagyböjtünk első napja: február 22. Nem szalasztom el az alkalmat, hogy elmondjam: Húsvétra készülünk, Krisztus áldozatos halálára és csodálatos Feltámadására. Addig negyven nap áll rendelkezésünkre, hogy jó cselekedetekkel, és lemondásokkal gazdagítsuk ezt a páratlan áldozatot: Krisztus keresztáldozatát. Itt az idő, hogy letekints, hogy letekintsek és észrevegyem gyermekemre pillantva, hogy " ilyeneké az Isten országa" : alakuljunk ilyen ártatlan emberekké, tiszta, őszinte, jó lényekké, és vegyük észre, hogy a szeretet az egyetlen, amely tökéletes gyümölcsöt teremhet életünkben, mindennapjainkban !

Találkozóink dátumai Húsvétig: Február 22.,Március 14., március 28.

Húsvét után: Április 11., április 25.

Kedves Anya-/Apa-társam! Február 26- án a 9 órai Szentmise után a baba-mama klub a soros a vasárnapi agapé készítésében. Szeretettel kérlek, ha módod, erőd és időd van, járulj hozzá süteménnyel, teával vagy akár mosogatással ehhez! A szervezés miatt egyeztetésre is kérlek a szokott email címen vagy telefonon. Előre is köszönöm áldozatodat! Itt köszönöm meg a legutóbbi agapé hőseinek a közreműködést, különösen Vandának, aki Budapest másik végéből hozott süteményt! Isten áldjon meg Benneteket!

Szeretettel üdvözöl:Noémi

Kedves klubos Társam!

Emlékszel még, hogy írtam az étkezéssel kapcsolatos gondolataim közt Jamie Oliverről? Tudtad, hogy most már nem csak az Egyesült Királyságban, hanem az Egyesült Államokban is igyekszik a gyerekek étkezési szokásait megváltoztatni? Nem régen láttam egy részt új sorozatából, ami Huntingtonban, Nyugat-Virginiában játszódik. Komolyan, azoknak a gyerekeknek még kést és villát sem adnak a kezébe étkezéskor!!! És még a zöldségféléket sem ismerik fel, mert soha nem látják, nem tanultak róla...
De Jamie Oliver most sokkal nagyobbat dobott. A TED díj bizottsága neki ítélte 2011-ben a 100000 dollárt és a lehetőséget, hogy befolyásos emberek előtt, a díjátadón beszéljen céljáról, amivel meg akarja változtatni a világot.
Ma délelőtt láttam azt a kb. 20 perces filmet, amiben az emberekhez beszélt és elmondta tapasztalatait, céljait, tevékenységét. Nagyon sok megszívlelendőt mondott, amit érdemes nekünk is átgondolni, bár mi nem Amerikában élünk, és talán többet főzünk, mint amennyi gyorskaját fogyasztunk (és a mi menzánk sem olyan, mint az amerikai, de az iskolai büfékről ez már nem mondható el...). Például arról, hogyan tudunk mi, szülők azért tenni, hogy gyerekeinket helyes étkezési szokásokra neveljük.
Én is tudom, a teljesen "egészséges" vagy ma annak tartott, és a különböző diétás étkezésekhez pénzre van szükség. De nem arról van szó, hogy ne lennének nekünk is alternatíváink egészségesebb étkezéshez, költségkímélő módon. Van lehetőségünk még Budapesten is piacra járni, ahol azért friss áruhoz juthatunk, helyi termelőktől, és ha magunk főzünk, látjuk, mit teszünk bele az ételekbe. A kiegyensúlyozottságot, a változatosságot mi magunk is, kevés pénzből is meg tudjuk oldani. Ha gyermekeinkkel megismertetünk sokféle ízt, sokféle ételt - zöldségeket és gyümölcsöket is - előbb-utóbb meg fogja kóstolni, mert amit nem ismer, ahhoz nem szívesen nyúl.
Tudom, nem fenékig tejfel azért a piaci áru sem, és nem lehet teljesen szín húst fogyasztani állandóan. Tisztában vagyok azzal is, hogy csomó külföldről jövő áru rosszabb minőségű, bár a márka ugyanaz, mint amit nyugatabbra lehet kapni. De a lényeget nem itt érzem.
Nem azért teszem fel ezt a videót, mert népszerűsíteni szeretném Jamie Olivert, sem azért, hogy bárkit is arra hívjak, hogy legyen az egészséges étkezés élharcosa. Csak azért mutatom meg, hogy mindannyian elgondolkodjunk azon a pár szón, amit Jamie mond ki: mennyire fontos, hogy gyerekeinknek legalább 10 receptet megtanítsunk. Amerikában azért olyan nagy arányú a gyorséttermi kínálat fogyasztása, mert az újabb generációk közül sokan meg sem tanultak főzni, de nem is tanították meg őket. Ha mi megtanítjuk őket 10 egyszerű, friss és gyorsan elkészíthető ételre, már "fegyvert" adunk a kezükbe arra, hogy ne a könnyebbik utat válasszák. Ha majd elköltöznek, vagy ha családjuk lesz, vagy csak nincs otthon senki és magukról kell gondoskodniuk, lesz a kezükben tudás ahhoz, hogy ételt készítsenek maguknak és szeretteiknek. És akkor kevésbé valószínű, hogy pizzára, hamburgerre, chipsre, műlevesre vagy más egészségtelen kajára költik a pénzt. (Ha mégis szeretik ezeket, miért ne lehetne megtanítani nekik, hogyan készítsék el házilag, friss alapanyagokból? Hiszen mind a pizza, a hamburger vagy egy kínai leves, még a chips is elkészíthető kis munkával házilag, a hot dog meg még annál is kevesebb ráfordításból - csak a virsli legyen jó minőségű... Egyetlen egy olyan gyors kaja van, szerintem, ami azért nem tartozik az egészségtelen kategóriába, ha jó fajtát veszünk: a gyros.)

Most átadom a szót Jamie-nek:



És ti mit gondoltok erről?

Kínáló - Recept a zöldségekhez

Végül egy plusz tipp azoknak, akiknél szintén a zöldségek örvendenek legkevesebb népszerűségnek. Főleg nyersen. Nálunk a lányok a levesben főtt zöldséget szívesen megeszik, de tudjuk, nyersen ropogósabbak és vitaminokban is dúsabbak.

Nekem a mártogatós vált be. A zöldségeket kis, vékony rudakra, szálakra szoktam aprítani. Paprika, sárgarépa, kígyóuborka, retek (sörretek vagy jégcsap retek), és egy tálkában mártogatós szószt kínálok mellé. (Pl. vacsorára, némi vajas kenyér vagy szendvics kíséretében.) Ez is növeli ám az elfogyasztott mennyiséget. Mert irtó jó móka mártogatni a finom szószba.

Kettőt, ami bevált, meg is osztok veletek. Az egyik téli hangulatú, meleg, krémes, a másik nyári, frissítő. De mindkettő bármikor készíthető, évszaktól függetlenül.

Aioli - krumplis majonéz
Hozzávalók egy befőttes üvegnyihez:
1 burgonya
6 gerezd fokhagyma
4 tojássárgája
3 csésze (6 dl) olaj
2 teáskanál só
1 púpozott mokkáskanál törött fehér bors (nekem feketével is jó lett)


A krumplit meghámozzuk, apró darabokra vágjuk, majd sós vízben puhára főzzük. Összetörjük (még melegen) vagy botmixerrel vagy robotgéppel, így krémes lesz, és hagyjuk kihűlni. Utána hozzáadjuk a tojássárgájákat. Az olajat fokozatosan (az első percben cseppenként, később bátrabban) adagoljuk hozzá és folyamatosan belekeverjük. Sózzuk, borsozzuk, majd beletesszük az apróra vágott fokhagymát. Az egészet alaposan elkeverjük, majd egy zárható üvegbe tesszük.


Ez a szósz kiváló zöldségekhez, akár nyers, sült vagy párolt legyen az, de halhoz is jó, vagy pirítósra kenve.
A mennyiség nagyon nagy, így ha nem min. 5-6 tagú a család, javaslom elsőre csak a felét elkészíteni. Bár az aiolit hűtőbe téve egy hétig is el lehet tárolni!

Sajtos-tejfölös mártogatós
Egy müzlis tálnyihoz:
1 nagy pohár tejföl
ízlés szerinti mennyiségű, min. 5 dkg reszelt sajt (a trappista tökéletes)
só, bors
(Worchester szósz)
gerezdnyi fokhagyma zúzva vagy reszelve vagy apróra vagdalva
friss vagy szárított bazsalikom ízlés szerint
(esetleg petrezselyem zöldje, apróra vágva)


A dolgokat szépen a tálba tesszük és összekutyuljuk. És utána megkóstoljuk, hogy miből kell még. A sóval csak óvatosan, mert a sajtnak is sós az íze.

Jó étvágyat!

Ha nektek is van tuti mártogatós, vagy más gyereknél bevált receptetek, kérlek osszátok meg velünk, közkinccsé fogjuk tenni az oldalon!

Kínáló - Étvágyserkentő, válogatósság csökkentő

Étvágyserkentő, válogatósság csökkentő
hatású az, ha a gyereket bevonjuk az étel elkészítésébe. Bebizonyított tény, hogy ha részt vesz egy fogás elkészítésében, akkor szívesebben is kóstolja meg azt. Egyszerűen az alkotás élménye miatt is.
Jamie Oliver azzal lopta be magát újra a szívembe, amikor egy időben elharapózott sztárszakácsságát arra használta fel, hogy forradalmasítsa az angol menzákat. A legellenállóbb hamburger- és pizzaevőket (az újra legkevésbé nyitott gyerekeket) külön gyűjtötte a konyhába, és együtt készítettek valami finomat. A gyerekek azt, aminek elkészítésében részt vettek, szívesen megkóstolták és meg is ették... Úgyhogy ha neki bevált, nekünk is érdemes kipróbálni!

Persze ehhez az is kell, hogy mi magunk is eltűrjük csemetéink lassabb tempóját, a szöszmötölését és ügyetlenkedését is akár. De nagyon is megéri beengedni őt a konyhába. A konyhában ugyanis sok hasznos ismeretet tanul már egész kicsinek is. Arról nem is beszélve mennyit ügyesedik a keze a keverésben, gyúrásban, hengergetésben és gömbölygetésben, nyújtásban és öntésben. Később a matematikát is könnyebb lesz tanulnia a mértékegységek és mennyiségek tekintetében, ha van köze a konyhához, ahol életszerűen elé tárul a feladat.
A másik ok, ami miatt érdemes beengedni őket a konyha világába, az az, hogy az ételekhez fűződő viszonyuk is megváltozhat előnyükre, ha engedjük, hogy megismerje azokat. Szagoltassuk meg vele a fűszereket, és amit lehet, kóstoltassunk meg vele, mert így tapasztalatot, élményt szerez, ami az étkezéshez fűződő kapcsolatát javítja. Már nem emlékszem pontosan, talán egy magazinban olvastam arról, hogy a franciák a gyerekeiket pont így szoktatják a különféle ételekhez és így alakul ki az a szinte szenvedélyesnek mondható gurmandság, ami a franciákat általában jellemzi - a jó ételek szeretete, és a jó ízlés.

Az egyik kedvenc filmem a Bella Martha (Mostly Martha), amiből Catherine Zeta-Jones és Aaron Eckhart főszereplésével készítettek remake-et Ízlések és pofonok címen. Bár én az eredetit egy fokkal jobb szeretem, mert Martina Gedeck mellett a tehetséges olasz színész, Sergio Castellito játszik (igen, ő az, aki Pio atyát is alakítja a Sugárzó Életek sorozat filmjében, vagy a főgonoszt a Narnya - Caspian herceg filmben...). A történet dióhéjban: Martha kiváló séf, de az életben nem túl sikeres, mert nincs receptje hozzá, hogyan csinálja. A főnöke csak akkor engedi dolgozni, ha terápiára jár egy pszichológushoz (ahol sem magáról, hanem ételekről beszél... :D ). Aztán feje tetejére áll az élete: meghal húga és kislányát, Linát Marthára hagyja. Lina gyászában nem eszik semmit. Míg a gyász alatt távol van, addig főnöke felvesz a konyhába egy olasz séfet, Mariot, aki pedig nem csak Martha jól szabályozott konyhájába visz életet és felfordulást, hanem később Martha és unokahúga életébe is...
Amiért mindezt leírom, az egy jelenet, ami mindkét filmben benne van és azon kívül, hogy megható, nagyon tanulságos is. Martha beviszi magával Linát a munkahelyére. És ott kolléganőjének panaszkodik arra, hogy a gyerek nem eszik semmit. Meghallja ezt Mario is, és el is tűnik, majd kisvártatva visszatér egy csokor bazsalikommal. Annál a félreeső pultnál, ahol a kislány ül, nekilát ahhoz, hogy egy kis paradicsomos tésztát készítsen, s kezdi azzal, hogy Linával megszagoltatja a friss bazsalikom leveleket (igen, nagyszerű étvágykeltő ennek a fűszernövénynek az aromája). Utána, megszórja az összevágott fűszernövénnyel a spagettit, amit látszólag magának készített, leül Lina mellé a pultra és elkezd jóízűen enni. Amikor bejön egy rendelés, a tálat a kislány kezébe nyomja, mondván, hagyjon neki is, és megy dolgozni. Lina, aki egész eddig figyelte őt a szeme sarkából, nem telik bele pár perc és már meg is kóstolja az ételt, majd folytatja, jóízűen... (A jelenet második felét itt tudjátok megnézni.)
Itt a dolgoknak nem csak az a lényege, hogy megszagolta a bazsalikomot, hanem az is, hogy a férfi magára hagyta Linát. Nem volt a figyelem középpontjában, és lopva, titokban szívesebben kezdett enni, mint amikor nyilvános elvárások voltak felé.

Persze lesznek mindig olyan gyerekek, akik kivételek, és bármit próbál ki az ember, akkor sem esznek. Ilyen egyik csoporttársunk az oviban. Ha van kedve hozzá eszik, ha nincs, semmivel nem lehet rávenni. Hiába főz együtt a papával, hiába bármilyen taktika... Ez van. De azért eszik néha...

Kínáló - Tálalás

Horror vacui a tányéron
Észrevettétek már, hogy a gyerekeken inkább páni félelem, mintsem izgalom lesz úrrá, ha egy teljesen telepakolt tányért teszünk elé? Ránéz és azt gondolja: te jó ég, ezt mind meg kell ennem?! És épphogy csipeget ezt-azt belőle. Amíg nekünk megnyugtató telepakolni a kistányért, addig nekik egyáltalán nem az. Néha azt is nehéz megállapítani, mennyi egy gyerek rendes adagja, mennyit kellene ennie.
Nekem sokat segített, hogy édesanyám dadusként dolgozik egy óvodában és ő elmondta, hogy kb. egy fél karéj kenyért a rendes adagja egy ovis kisgyereknek. És azt is még félbe szokták vágni és úgy kínálják. Az oviból sok jó ötletet lehet gyűjteni. Főleg, ha ti is megfigyeltétek már azt, hogy mennyivel jobban eszik azóta, amióta óvodás.
Persze egy kisebb gyereknél ez a rendes adag sok mindentől függ. És nagyban gyerekfüggő. Mégis. Amikor egy kicsi még a szegélyét se látja a tányérnak, annyira sok minden van rajta (pedig csak egy kis kenyeret meg zöldséget raktunk rá...), akkor kedvetlenebbül nyúl hozzá.
Akkor mi erre a megoldás? "A kevesebb több" elvét követni. Inkább kelljen neki kétszer tenni, mint a maradékokat eszegetni utána. Indítsunk kevesebbel, pl. négy nyolcad paradicsom és egy negyed karéj kenyér...
De van egy másik megoldás is. Igaz, ez ránk nézve, akik mosogatunk, kissé megterhelőbb, de megéri az áldozatot. A kulcsszó: svédasztal. Nálunk tökéletesen beválik. A gyerek elé üres tányér kerül, a zöldségfélék és megkent szendvicsek külön tányérokon hevernek, és ki-ki annyit vesz, amennyi jól esik. Állítom, nagyságrendekkel merészebben vesznek mindenből.

Apró falatok
A svédasztal mellett nekem az aprózás szokott még kapóra jönni. Nem mindig van kedvem nekem se terülj-terülj asztalkámat varázsolni. De sokkal nagyobb arányú fogyasztást lehet biztosítani azzal, ha apró falatokban adjuk az ételt, pl. a kenyeret katonák formájában...
Van olyan gyümölcs, amit szintén érdemes így kínálni. Míg az alma néha jobban fogy egészben, ahogy a felnőttek is eszik, addig a barack centinyi kockákban fogy jobban, fogpiszkálóra vagy kis villára szúrva... Amúgy a játékos villázgatás vagy fogpiszkálózás a szendvicskatonáknál is beválik.
Svédasztalhoz is sokszor szoktam csinálni apró szendvicseket. No nem, nem aprítom fel a kenyereket katonákra, hanem inkább kiflit, vagy zsemlét karikázok és azt kenem meg. Gyerek barátabb nagyságú adagok kerülnek így a csemeték orra elé.
A sajt pedig olykor sokkal vonzóbb, ha lereszelve kerül a tányérra, mint szeletben...

Tálalási fortélyok
Nem rég láttam egy műsorban a Spektrumon (Tények a tányéron), mennyit jelent a felnőtteknek is az, milyen környezetben, milyen tálalással esznek meg ételeket, és bizony, a jobb és szebb tálalású étel jobban is ízlett nekik. A gyerekek pedig ezzel ugyanígy vannak! Kell a szép tányér, a szalvéta, a hangulatos díszítés legalább ünnepekkor. De elkél a tányéron is némi laza esztétika.
Ha érdekesen daraboljuk fel a zöldséget, máris újként tekint rá. És nagyon jó dolog mosolygó arcot eszegetni a tányérról. Minél sokszínűbb és színesebb egy-egy fogás, annál kívánatosabb. Pl. múltkor néhány szép zöld salátalevelet tettem a feldarabolt zöldségek alá. Ettől a zöldségek is színesebbnek tűntek. Nagyobbik lányom pedig, aki fejes salátát eddig csak babakorában evett, megkérte, hogy megkóstolhassa. Nem volt tőle ugyan elragadtatva, de mégis megdicsértem azért, mert kipróbált valami újat. Ragyogott az örömtől...
Pimpától is hallottam egy nagyon jó tálalós sztorit. Attól félve, hogy lánya nem eszi meg a spenótot, tojásból és más dolgokból arcot kanyarított rá. Azóta a spenót a nagy kedvenc... :D
Elő lehet venni a süti kiszúrókat is, és a sajtot vagy a szendvicset érdekesebbé tenni alakjukkal.
A lényeg az, hogy néha frissítsünk a megszokásokon. Nem várja tőlünk senki az állandó brillírozást...

A szomszéd sárgarépája mindig sárgább...
Ha mi eszünk valamit, sokszor kinézik a falatot a szánkból az apróságok. Használjuk ki ezt is!
Családi TV nézés közben lehet a családi rágcsa némi szépen felaprított zöldség, gyümölcs, amiből mindannyian vehetünk és veszünk is. Tapasztalatom szerint egy-két szelettel több alma vagy narancs fogy, ha  meg van szórva egy kis marék dióval vagy más olajos maggal...
Rachel Allen műsorában (TV Paprika) pedig kiváló zöldséges rágcsa tippet láttam: gumós zöldségeket (cékla, zeller meg talán édesburgonya volt...) vékony szeletekre reszelt, és kiterítette őket egy tepsin, minimális olíva olajjal megspriccelve. Addig sütötte őket, míg finom ropogós chips nem lett belőlük... Szerintem jó alternatíva a zacskós-ízfokozós chipsek helyett...
Néha szoktam csinálni olyat, hogy olyasmit, amit a gyerekek nehezebben esznek meg, én rakok a tányéromra. És néha be is válik. Csak azért, mert ők nem kaptak, úgy gondolják, nekik is jár... Így jártam a salátaleveles szendviccsel is. Kisebbik lányom a saját sima szendvicsére követelte a salátát... ;-)

Kínáló - Bevezető

Örömmel hirdetjük, hogy idén is folytatódik új témasorozatunk a baba-mama klubbon, Jo Frost könyvéből (Szuperdada 2. - Amit minden szülő tudni szeretne). Amióta Jo könyvének fejezeteiből minden alkalommal felkészül valaki, sok ötletet kapunk saját nevelési elveink mellé, eszközöket a problémáink megoldására. Érezhetjük mindnyájan, Jo nem a levegőbe beszél (és cselekszik a TV-ben), hanem valóban jó irányt képes mutatni.

Hadd gondoljam tovább veletek egyik első témáját, az evést.
Nálunk is úgy alakult, hogy egy ideig elnéztük, hogy bizonyos ételféleségekből a gyerekek szívesebben evett, míg másokat hanyagolt, és boldogok voltunk, ha evett egyáltalán, főleg a kétéves kori általános étvágytalanság idején. Ám megfontoltam, amit Jo írt arról, hogy bizony újra és újra kínálgassam őket. És ennek más logikus alapja is van, amit mindnyájan ismerünk: a gyerek ízlése napról napra változik 2-3 éves korában. Amit előző nap megevett, arra másnap rá se tud nézni. Ami előző nap még nem volt finom, másnap lehet, más osztályzatot kap.

Mifelénk általában a zöldségfélék vannak általános hátrányban a fehérjeforrásokkal és a szénhidráttartalmúak közül egy jó párral szemben (értsétek: tészta minden mennyiségben, de a kenyérfélék kevésbé, a tömény cukrosak sem nagyon jellemzőek), a gyümölcsök még épp tartják magukat, és szerencsére az édességek nem túlzottan kerültek előtérbe. Plusz ehhez hozzá tartozik, hogy nálunk óvodás kortól a fél tányér, kétévesen pedig a két falat a minimum étkezési követelmény - teszem ezt azért, mert mindkét gyerek küzd az evéssel, főleg a nagyobbik, és nem akarom, hogy megutálják az evést. Persze nagyon jónak tartom másoknál az egész tányérnyit tessék megenni dolgot is - ha beválik. Hiszen a pazarlás elkerülését én is jónak tartom, és ez a szülőknek biztonságérzetet ad, a gyerek fix mennyiséget megevett az ételből - éhen már nem hal. :D Ti mit tartotok követendőnek?
Az én tapasztalatom azonban - nálunk - nem ezt erősíti meg. Sőt, én magam sem szeretem degeszre enni magam, megállok ott, ahol még kellemes a dolog. És ha ez két falat tányéron maradását jelenti, akkor is. Ha én ezt teszem, akkor a gyerekeimtől sem várhatom az ellenkezőjét, mert én ilyen példát adok, legalább férjem ellensúlyoz - ő megeszik mindent, amit a tányéron talál. :D
Szóval, mit lehet ezzel kezdeni? Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egyenek meg olyasmit is, amire elsőre ránézve nemet mondanak? Vagy növelni azon élelmiszerek fogyasztását amik hátrányban vannak? Esetleg mit lehet tenni, hogy több kedvük legyen enni?
Nos, én megírom most néhány bejegyzésben az én ötleteimet a saját családi helyzetünkre, és kérlek benneteket, ti is tegyetek így! Mert nagyon kíváncsiak vagyunk arra, ti hogy csináljátok! Hogyan veszitek rá a lurkókat az evésre? Vagy bizonyos ételek fogyasztására... Szerintem sok hasznos ötlettel gazdagodhatunk mindnyájan. (Hisz ez idáig is így volt.)