Kínáló - Bevezető

Örömmel hirdetjük, hogy idén is folytatódik új témasorozatunk a baba-mama klubbon, Jo Frost könyvéből (Szuperdada 2. - Amit minden szülő tudni szeretne). Amióta Jo könyvének fejezeteiből minden alkalommal felkészül valaki, sok ötletet kapunk saját nevelési elveink mellé, eszközöket a problémáink megoldására. Érezhetjük mindnyájan, Jo nem a levegőbe beszél (és cselekszik a TV-ben), hanem valóban jó irányt képes mutatni.

Hadd gondoljam tovább veletek egyik első témáját, az evést.
Nálunk is úgy alakult, hogy egy ideig elnéztük, hogy bizonyos ételféleségekből a gyerekek szívesebben evett, míg másokat hanyagolt, és boldogok voltunk, ha evett egyáltalán, főleg a kétéves kori általános étvágytalanság idején. Ám megfontoltam, amit Jo írt arról, hogy bizony újra és újra kínálgassam őket. És ennek más logikus alapja is van, amit mindnyájan ismerünk: a gyerek ízlése napról napra változik 2-3 éves korában. Amit előző nap megevett, arra másnap rá se tud nézni. Ami előző nap még nem volt finom, másnap lehet, más osztályzatot kap.

Mifelénk általában a zöldségfélék vannak általános hátrányban a fehérjeforrásokkal és a szénhidráttartalmúak közül egy jó párral szemben (értsétek: tészta minden mennyiségben, de a kenyérfélék kevésbé, a tömény cukrosak sem nagyon jellemzőek), a gyümölcsök még épp tartják magukat, és szerencsére az édességek nem túlzottan kerültek előtérbe. Plusz ehhez hozzá tartozik, hogy nálunk óvodás kortól a fél tányér, kétévesen pedig a két falat a minimum étkezési követelmény - teszem ezt azért, mert mindkét gyerek küzd az evéssel, főleg a nagyobbik, és nem akarom, hogy megutálják az evést. Persze nagyon jónak tartom másoknál az egész tányérnyit tessék megenni dolgot is - ha beválik. Hiszen a pazarlás elkerülését én is jónak tartom, és ez a szülőknek biztonságérzetet ad, a gyerek fix mennyiséget megevett az ételből - éhen már nem hal. :D Ti mit tartotok követendőnek?
Az én tapasztalatom azonban - nálunk - nem ezt erősíti meg. Sőt, én magam sem szeretem degeszre enni magam, megállok ott, ahol még kellemes a dolog. És ha ez két falat tányéron maradását jelenti, akkor is. Ha én ezt teszem, akkor a gyerekeimtől sem várhatom az ellenkezőjét, mert én ilyen példát adok, legalább férjem ellensúlyoz - ő megeszik mindent, amit a tányéron talál. :D
Szóval, mit lehet ezzel kezdeni? Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egyenek meg olyasmit is, amire elsőre ránézve nemet mondanak? Vagy növelni azon élelmiszerek fogyasztását amik hátrányban vannak? Esetleg mit lehet tenni, hogy több kedvük legyen enni?
Nos, én megírom most néhány bejegyzésben az én ötleteimet a saját családi helyzetünkre, és kérlek benneteket, ti is tegyetek így! Mert nagyon kíváncsiak vagyunk arra, ti hogy csináljátok! Hogyan veszitek rá a lurkókat az evésre? Vagy bizonyos ételek fogyasztására... Szerintem sok hasznos ötlettel gazdagodhatunk mindnyájan. (Hisz ez idáig is így volt.)