Észrevettétek már, hogy a gyerekeken inkább páni félelem, mintsem izgalom lesz úrrá, ha egy teljesen telepakolt tányért teszünk elé? Ránéz és azt gondolja: te jó ég, ezt mind meg kell ennem?! És épphogy csipeget ezt-azt belőle. Amíg nekünk megnyugtató telepakolni a kistányért, addig nekik egyáltalán nem az. Néha azt is nehéz megállapítani, mennyi egy gyerek rendes adagja, mennyit kellene ennie.
Nekem sokat segített, hogy édesanyám dadusként dolgozik egy óvodában és ő elmondta, hogy kb. egy fél karéj kenyért a rendes adagja egy ovis kisgyereknek. És azt is még félbe szokták vágni és úgy kínálják. Az oviból sok jó ötletet lehet gyűjteni. Főleg, ha ti is megfigyeltétek már azt, hogy mennyivel jobban eszik azóta, amióta óvodás.
Persze egy kisebb gyereknél ez a rendes adag sok mindentől függ. És nagyban gyerekfüggő. Mégis. Amikor egy kicsi még a szegélyét se látja a tányérnak, annyira sok minden van rajta (pedig csak egy kis kenyeret meg zöldséget raktunk rá...), akkor kedvetlenebbül nyúl hozzá.
Akkor mi erre a megoldás? "A kevesebb több" elvét követni. Inkább kelljen neki kétszer tenni, mint a maradékokat eszegetni utána. Indítsunk kevesebbel, pl. négy nyolcad paradicsom és egy negyed karéj kenyér...
De van egy másik megoldás is. Igaz, ez ránk nézve, akik mosogatunk, kissé megterhelőbb, de megéri az áldozatot. A kulcsszó: svédasztal. Nálunk tökéletesen beválik. A gyerek elé üres tányér kerül, a zöldségfélék és megkent szendvicsek külön tányérokon hevernek, és ki-ki annyit vesz, amennyi jól esik. Állítom, nagyságrendekkel merészebben vesznek mindenből.
Apró falatok
A svédasztal mellett nekem az aprózás szokott még kapóra jönni. Nem mindig van kedvem nekem se terülj-terülj asztalkámat varázsolni. De sokkal nagyobb arányú fogyasztást lehet biztosítani azzal, ha apró falatokban adjuk az ételt, pl. a kenyeret katonák formájában...
Van olyan gyümölcs, amit szintén érdemes így kínálni. Míg az alma néha jobban fogy egészben, ahogy a felnőttek is eszik, addig a barack centinyi kockákban fogy jobban, fogpiszkálóra vagy kis villára szúrva... Amúgy a játékos villázgatás vagy fogpiszkálózás a szendvicskatonáknál is beválik.
Svédasztalhoz is sokszor szoktam csinálni apró szendvicseket. No nem, nem aprítom fel a kenyereket katonákra, hanem inkább kiflit, vagy zsemlét karikázok és azt kenem meg. Gyerek barátabb nagyságú adagok kerülnek így a csemeték orra elé.
A sajt pedig olykor sokkal vonzóbb, ha lereszelve kerül a tányérra, mint szeletben...
Tálalási fortélyok
Nem rég láttam egy műsorban a Spektrumon (Tények a tányéron), mennyit jelent a felnőtteknek is az, milyen környezetben, milyen tálalással esznek meg ételeket, és bizony, a jobb és szebb tálalású étel jobban is ízlett nekik. A gyerekek pedig ezzel ugyanígy vannak! Kell a szép tányér, a szalvéta, a hangulatos díszítés legalább ünnepekkor. De elkél a tányéron is némi laza esztétika.
Ha érdekesen daraboljuk fel a zöldséget, máris újként tekint rá. És nagyon jó dolog mosolygó arcot eszegetni a tányérról. Minél sokszínűbb és színesebb egy-egy fogás, annál kívánatosabb. Pl. múltkor néhány szép zöld salátalevelet tettem a feldarabolt zöldségek alá. Ettől a zöldségek is színesebbnek tűntek. Nagyobbik lányom pedig, aki fejes salátát eddig csak babakorában evett, megkérte, hogy megkóstolhassa. Nem volt tőle ugyan elragadtatva, de mégis megdicsértem azért, mert kipróbált valami újat. Ragyogott az örömtől...
Pimpától is hallottam egy nagyon jó tálalós sztorit. Attól félve, hogy lánya nem eszi meg a spenótot, tojásból és más dolgokból arcot kanyarított rá. Azóta a spenót a nagy kedvenc... :D
Elő lehet venni a süti kiszúrókat is, és a sajtot vagy a szendvicset érdekesebbé tenni alakjukkal.
A lényeg az, hogy néha frissítsünk a megszokásokon. Nem várja tőlünk senki az állandó brillírozást...
Ha mi eszünk valamit, sokszor kinézik a falatot a szánkból az apróságok. Használjuk ki ezt is!
Családi TV nézés közben lehet a családi rágcsa némi szépen felaprított zöldség, gyümölcs, amiből mindannyian vehetünk és veszünk is. Tapasztalatom szerint egy-két szelettel több alma vagy narancs fogy, ha meg van szórva egy kis marék dióval vagy más olajos maggal...
Rachel Allen műsorában (TV Paprika) pedig kiváló zöldséges rágcsa tippet láttam: gumós zöldségeket (cékla, zeller meg talán édesburgonya volt...) vékony szeletekre reszelt, és kiterítette őket egy tepsin, minimális olíva olajjal megspriccelve. Addig sütötte őket, míg finom ropogós chips nem lett belőlük... Szerintem jó alternatíva a zacskós-ízfokozós chipsek helyett...
Néha szoktam csinálni olyat, hogy olyasmit, amit a gyerekek nehezebben esznek meg, én rakok a tányéromra. És néha be is válik. Csak azért, mert ők nem kaptak, úgy gondolják, nekik is jár... Így jártam a salátaleveles szendviccsel is. Kisebbik lányom a saját sima szendvicsére követelte a salátát... ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése